Elég volt az identitásukat vesztett feminista „nőkből”.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy én csodálom a nőket, ők az élet kapui. Képesek egy egész életen keresztül elviselni olyan terhet és fájdalmat ami férfi ésszel fel nem fogható,és emellett hihetetlen összetartó erővel rendelkeznek a családot illetően.
Azt gondolom, hogy aminek a feminizmus a 19. században elindult, az egy helyes és legitim gondolat volt. Egyetértek azzal, hogy a nők is szavazhassanak és tanulhassanak, hiszen ezek alapvető emberi jogok.
Ezt a nők szerencsére elérték, és ezáltal egyenrangúvá váltak a társadalomban.
 
A probléma ott kezdődik, hogy a mai értelemben vett feministák ezt képtelenek belátni, és valójában férfiszerepet akarnak maguknak, mivel a mai globalizált, kapitalista világban a férfi értékek kifizetődőbbek.
Abban a világban ahol a pénz körül forog minden, és ahol a slusszkulcs pörgető ügyeskedő férfi a rendszer kirakat példánya, ott nyilvánvalóan a hagyományos értelemben vett női szerepek háttérbe szorulnak. Ezt a békát ezek a nők képtelenek voltak lenyelni, és ezért elkezdtek elférfiasodni, hogy megfeleljenek a versenyszféra elvárásainak. 
A szürke ötven árnyalatához, vagy a Szex és New York-hoz hasonló filmek és sorozatok, tökéletes táptalajt biztosítanak ahhoz, hogy a mi generációnk futószalagon termelje ki magából az elférfiasodott nők millióit. Hiszen ezek olyan „ideális” képet vázolnak fel a nőknek, melyben teljesen férfi módjára viselkednek. Ezeknek az üzenete az, hogy 20-as 30-as éveikben nyugodtan merüljenek el az egy éjszakás kalandok örömében, és véletlenül se próbáljanak meg kötődni valakihez, amíg nem „valósították meg önmagukat”, a házias asszony gondolatát meg hajítsák egy laza mozdulattal a kukába.

A végtelen következetlensége ennek az ideológiának akkor csúcsosodik ki, mikor ezek a nők betöltik a negyvenet és mielőtt teljesen férfivá válnának rádöbbennek, hogy mégiscsak akarnak szülni egy gyereket, hiszen elvégre nők. A feministák egyszerre akarják a férfi szerepet és a női szerepet, csak utóbbit azt előre dobják a bizonytalan jövőbe, akkorra mikor már elég pasit kipróbáltak, és eleget játszották a slusszkulcs pörgető dzsentri szerepét, és az egojuk számára már sikerült kielégítő karriert befutni.
A másik rettentően ellentmondásos része a dolognak az, mikor egy ilyen 20-30 éves nő azt látja egy férfin, hogy odaadó, és mindent megtenne azért, hogy kegyeibe fogadja őt, és őszinte érzelmeket táplál iránta, akkor bevillan neki a kép amit a fent említett sorozatban vagy filmben látott, és megszégyenítve kikosarazza a férfit, hiszen neki nem szabad elköteleződnie. Egy ilyen partner csak féket jelenete számára, „elvenné a szabadságát” és gátolná abban, hogy „megvalósítsa önmagát”. A hasonló gondolkodású barátnőitől meg visszaigazolást nyer afelől, hogy helyesen cselekedett, mielőtt bármiféle kétely támadna a fejében.
Vélhetően ezek után az ilyen férfi nem mer majd komolyabb érzelmeket táplálni egyetlen nő iránt sem, hiszen megszégyenítve érzi magát a történtek után, és ezért elkezdi a másik utat járni, vagyis kihasználja majd a nőket.
Felmerül bennem a kérdés, hogy mikor az ilyen gender kurzust hallgató feministák azt hangoztatják, hogy „minden pasi szemét” vagy, hogy „nincsenek már rendes pasik” akkor vajon végig fut-e az agyukon az a pillanat mikor kikosarazták azt a férfit aki semmi másra nem vágyott mint, hogy viszonozzák az érzéseit?
Az igazság az, hogy a jó fiú az túl unalmas nekik. Ezek a nők a szemét pasira vágynak aki bunkó velük, hazudik minden gesztusával, csak azért, hogy az illúziót fenntartsa magáról, de ha kell akkor tud gyengéd is lenni. Egyfajta érzelmi hullámvasutat igényelnek.  
A jó fiú akkor kell majd, mikor már eleget buliztak meg pasiztak, és rádöbbentek arra, hogy amit 40 év alatt felhalmoztak az csak egy sor egy éjszakás kaland és egy kőkeménnyé szilárdult ego, ami mögött nincs semmi, csak egy identitását vesztett „nő”.
Viszont addigra már nem lesz ott egyetlen naiv ábrándos fiú sem ajtaja előtt, mivel a korából kifolyólag elvesztette bájosságát, és akinek meg kellett volna, azt már évekkel ezelőtt elhajtotta.
Talán ha az önmegvalósítás nem egy sikerekben gazdag karrier képeként élne a fejükben, hanem egy szeretetteljes család idilljeként, akkor talán egy élhetőbb társadalomban élnénk.

Elég volt a magukra értelmiségiként gondoló egyetemistákból.

A felsőoktatásban tanulók nagy része azért választja ezt az utat az érettségit követően, mert félnek a felelősségvállalástól és szeretnék a gyermekkorukat kitolni egészen a 20-as éveikig.
A mai világban leginkább a kapcsolatok jelentik a jó referenciát, sem mint egy darab papír amire azt írták, hogy Diploma( természetesen kivétel ez alól az orvosi és a jogi Diploma).
Az egyetem nem szól másról, minthogy konzerváljuk a gimis létállapotunkat még 4-5 évig, amíg el nem végezzük az adott szakot és addig is próbáljuk halogatni a felelősség vállalás kezdetét.
Buli minden hétvégén.
Nyaranta igénytelen, túlárazott fesztiválok, külföldi futottak még kategóriás playbackelő előadóakkal.
50%-os kedvezmény az utazásokhoz.
Fizetett TB .
Élősködés a szülők nyakán.

Mindezt évente pár hónap gyomorgörcsökkel teli vizsgaidőszakért cserébe. Kifizetődő biznisz nem?!
Az átlag egyetemistának fogalma sincs, hogy mit fog csinálni azok után, hogy elvégezte az iskolát. Semmi célja nincsen, valószínűleg majd külföldön próbálja „megtalálni önmagát” valamelyik gyorsétterem egyik mosókonyhájában.
 Nagy egyéniségeknek gondolják magukat, pedig a legtöbb esetben ők is csak a kereskedelmi tv-k által nyújtott identitás palettából választották ki maguknak a legmegfelelőbbet. Ehhez még hozzárendelik a romantikus komédiák alapján kialakított érzelemvilágukat, és kész a tökéletes XXI. századi „egyéniség”.
Ezek az emberek valójában olyan (kulturális értelemben vett) prolik, akik sikeresen abszolválták a közoktatás által előírt 12 évet (ami nem a kultúráltság mércéje), és az eredményeik alapján felvételt nyertek valamelyik felsőoktatási intézményébe, de intellektuálisan ők is precízen ki vannak mérve, akárcsak az átlag proli.
Amennyiben ezek az emberek számítanak majd az elkövetkezendő évek értelmiségének, az esetben elég sötét jövő vár ránk.