Ha két átlagember beszélgetésbe kezd, és témaként felmerül a labdarúgás, akkor szinte biztos, hogy az első kérdés az lesz, hogy „Barca vagy Real?” Ez valójában nem más mint egy identitást kifejező sportág leegyszerűsítése, két agyon hypolt csapat szembenállására.

A futball kétségtelenül a legnépszerűbb sport a világon, amely képes különböző társadalmi osztályú embereket összekötni, valamint egy erőszakmentes formája lehet a nemzetek közt felgyülemlett feszültség levezetésének.
Az egyszerű rajongók hada, azonban mindössze annyit érzékel ebből a végtelenül összetett sportból, hogy létezik két sztár csapat: a Barcelona és a Real Madrid. Mindkettő tele van sztár játékosokkal, és tetszés szerint választanak maguknak egy kedvencet a sok közül, és attól fogva az lesz számukra a megváltó .
A poszterével kitapétázzák a szobájukat, és az ő nevével feliratozott mezben a kanapén, sört kortyolgatva nézik őt hétről-hétre a tv-n keresztül.
Ezek a fotelszurkolók könnyen lehet, hogy még életükben nem voltak labdarúgó mérkőzésen, és nem élték még át komolyabb katarzis élményt egy stadionban.
Persze én megértem, hogy a legmagasabb szinten talán ez a két csapat műveli ezt a játékot, és megértem az edzőket is, akik ezeknek a sztár kluboknak a taktikáját próbálják meg átültetni a saját gárdájuk játékába.
Viszont engem a hideg kiráz, amikor egy „barcás” vagy egy „reálos” többes szám első személyben beszél a csapatról.

Te Gipsz Jakab, mit tettél a Barcelona-ért, vagy a Real Madridért?
Semmit.
Jártál te már egyáltalán a Nou Campban vagy a Bernabeuban?
Nem.
Jártál te már egyáltalán Spanyolországban?
Nem.
Van fogalmad arról, hogy mi a különbség egy spanyol és egy katalán ember közt?
Nincs!
Mégis minden hétvégén azzal posztolod tele a facebookot, hogy: Hurrá nyerTÜNK, Visca el Barca, Visca el Catalunya!

Lehet szeretni egy külföldi csapatot, nem arról van szó. Viszont ha te a saját identitásodat az alapján határozod meg, hogy egy adócsaló törpe vagy egy hisztis primadonna melyik csapatban játszik, akkor te egy végtelenül egyszerű ember vagy és megfosztod magad a futball valódi romantikájától.
Sajnállak, mert te sose fogod átélni azt a katarzist, amikor a szülővárosod utolsó helyezett csapata kiegyenlít, egy gyerekkorod óta ismert helybéli játékos góljával, a fiatal akadémistákból álló éllovas ellen.

Szurkolj a saját településed csapatának, és azonosulj vele! Emellett meg rajongj akinek akarsz, de ne árusítsd ki az identitásod az éppen aktuális szenzációnak, mert a túlárazott kínai mezekkel együtt értéktelenné válsz.