A mai, modernnek nevezett világban a legtöbb ember ugyanolyan rabszolga, mint a történelem során bármelyik elnyomott népcsoport volt, azzal a különbséggel, hogy a szabadság illúzióját fenntartva próbálja elviselhetőbbé tenni szolgai létállapotát.

A rendszer az embert már gyermekkorában elkezdi nevelni a szolgaságra, hiszen amint valamelyik közoktatási intézménybe kerül, megfosztják őt az egyéniségétől és próbálják a központilag előírt sablonba beilleszteni.
Az általános iskola első négy osztálya szól az alapismeretek megszerzéséről, hiszen ez idő alatt hasznos dolgokat sajátíthat el a fiatal diák (megtanul írni, olvasni, számolni). Az ezt követő 4+4 év viszont már az a fázisa a közoktatásnak, melyben megkezdőik a diákok sorozatgyártása, és amely során szocializálják őket ahhoz rendszerhez melyben később felnőttként kellene helytállniuk. Az uniformizáló porosz módszer, és az ebből fakadó teljesíthetetlen követelményrendszer, amely figyelmen kívül hagyja a mai technikai lehetőségeket, és kizárólag a memorizálásra épül, már fiatalon az emberbe csepegteti a generál szorongást és a megfelelési kényszert a tanár (főnök) iránt. Ekkor egyszer és mindenkorra a fejébe verik, hogy mindig a felette állónak van igaza.
A devianciát súlyos módon megtorolják akárcsak a felnőtt életben.
( „Kedvenc”példám erre: mikor a tanár az egész osztályt megbünteti egy váratlan dolgozattal, egy ember felelőtlen viselkedése miatt, és ezáltal a társai ellenszenvét és haragját zúdítja a delikvens nyakára, aki kirekesztetté válik az osztályból.)
Az oktatási rendszernek nem az a célja, hogy önálló gondolatokkal rendelkező, kreatív egyéneket termeljen ki, hanem az, hogy megtörje az egyént, és beleszoktassa abba a kontrolláló rendszerbe, amelybe becsatlakozik miután befejezte tanulmányait.

Az iskolából kilépve a „felnőtt” szembesül azzal, hogy az áhított szabadság helyett ugyanolyan korlátok között kell élnie mint az iskolás évei alatt, csak hatványozott felelősséggel a hátán. A munkahelyen ugyanaz a hierarchia rendszer működik, amihez az élete első szakaszában hozzászoktatták. Modern rabszolgává válik, hiszen pénzért kiárusítja a saját szabadidejét, a fizikumát és a szellemét, azért, hogy fenntarthassa saját magát.
A motivációja a mókuskerékben, hogy a nehezen megkeresett pénzét elkölthesse megvásárolható „megváltás” csomagokra, amelyekkel próbálja kompenzálni frusztráltságát és csalódottságát az élethelyzetével kapcsolatban.

A kontrolláló rendszer egyik alappillére a média, főleg az igénytelen kereskedelmi tv csatornák, melyek legfőbb szellemi táplálékként kínálják műsoraikat a tömeg számára. Ezek a produkciók egyszerre tartják alacsony intellektuális nívón a társadalmat, és keltik azt az érzést nézőikben, hogy ők mégis tájékozottabbak az átlagnál.

A látszólag orwelli képet bizonyos szinten árnyalja, hogy a hétvégi alkoholgőzös tivornyák a szabadság illúzióját keltik. Az ember úgy érzi, hogy ezért az egy estéért cserébe megérte húzni a rabigát öt napon keresztül, hiszen ekkor „szabad” igazán.