Egy klubcsapat képes identitást kifejező eszközzé válni, elég ha felvidéki DAC-ra gondolunk amely a nemzeti összetartozás egyik jelképévé vált, vagy említhetném az Újpestet, amelyhez annyira szorosan kötődnek a szurkolók, hogy a legfőbb jelképük azaz a címerük ízléstelen megváltoztatása ellen több ezres tömeg tüntetett a stadion előtt.

Egy klub akkor tud igazán erőssé és időtállóvá válni, hogyha kifejezi az adott város vagy közösség értékeit, szimbólumait.
A Mol-Pick Szeged nem fejez ki semmilyen identitást, csakis a szponzor és a reklám erejét és hatalmát azon kívül semmi mást.

Több olyan klub van Magyarországon melynek nevében szerepelt a legfőbb támogatójuk (pl: DVSC-Teva, Switelsky Haladás stb.) de olyanra aligha tudnánk példát mondani, ahol a szponzorral azonosítjuk a csapatot.
A szurkolók azt az egyszerű rigmust skandálják legtöbbször, hogy „Pick Sze-ged, Pick-Sze-ged”.
Értem én, hogy a Pick az egy szegedi székhelyű élelmiszeripari cég, de attól még bármelyik pillanatban gondolhatja úgy nem támogatja tovább a csapatot, és onnantól kezdve meg lennének lőve a” jó ízlésű” szegedi drukkerek, és nem tudnának mit skandálni, esetleg talán azt, hogy: "Mol-Sze-ged, Mol-Sze-ged".

Vagy eggyel tovább gondolva a dolgot, mi van akkor, ha a Pick átteszi a székhelyét Szegedről Kalocsára, és viszi magával a kézilabdacsapatot is?
Akkor Pick-Kalocsa lenne a szurkolói „nóta”? Hiszen az identitásban a Pick játssza a főszerepet a Szeged csak mellékszereplő.
A nyilván abszurd példa ellenére, ha én egy cégvezető lennék, akkor a szegedi modellen felbuzdulva főszponzorként támogatnék egy kézilabdacsapatot, hiszen ennél jobb reklámot nem is lehet elképzelni:  az emberek megveszik a méregdrága mezeket amin rajta van a cégem neve és még „dalba” is foglalják a vállalatom nevét, ez az igazi posztmodern marketing stratégia.

Az identitás nélküliség példája, hogy a legutóbbi bajnok, illetve kupagyőztes Pick Szeged még piros színekben pompázott, de ma már #kékek című műsora van a csapatnak a SportTV-n.
Színt és címert akkor cserélhetnek amikor kedvük tartja.
(Fotó: www.varki.gportal.hu)

Szégyenszemre fejet kell hajtanom a veszprémiek előtt és el kell ismernem, hogy beléjük több szurkolói kultúra szorult, hiszen ők az „építők” rigmust skandálják utalva ezzel eredeti klubra (Veszprémi építők) és soha nem az aktuális szponzor nevétől hangos a Veszprém aréna.

A másik legnagyobb problémám a Pick Szegeddel, hogy a szegedi önkormányzat egyetlen igazán támogatott sportága a kézilabda, amely az örökös második helyért cserébe elveszi a sporttámogatás legnagyobb részét a többi sportegyesülettől.

Véleményem szerint, hogyha a Pick Szeged csak a szponzoraira (hiszen hatalmas tőkéjű cégek állnak mögötte pl: OTP, MOL stb,) támaszkodna illetve a jegybevételeire, akkor is el tudná érni ugyanezeket az eredményeket amiket most, és több tér juthatna a városban más sportágaknak is hogyha az önkormányzat nem működtetné ezt a kézi vezérlésű pazarlást a sporttámogatást illetően.

Például több juthatna az ebek harmincadján sínylődő szegedi futballnak, amely a hagyományait tekintve a jelenlegi helyzetnél sokkal többre lenne méltó és biztos, hogy hosszú távon egy minőségi futballcsapat sokkal több nézőt vonzana mint a Pick.

És ezzel el is jutottunk az utolsó vázlatpontig, a nézőszámhoz:

Amíg egy BL találkozón vagy a Telekom (legyünk következetesek) elleni meccseken telt ház van, addig a sima, mezei bajnokikon 500-1000 néző lézeng a lelátón.
Ez akár azt is jelentheti, hogy a nézőket jobban vonzza az ellenfél csapata, mint a sajátjuk, hiszen a Barcelona ellen telt ház volt érthető okokból, de mondjuk egy Budakalász ellen már nem. 
Pedig mint láthatjuk az utóbbi nagyobb falatnak bizonyult, de hát az csak egy szimpla NB1-es találkozó volt a sok közül, így arra nem lett volna érdemes elmenni.

Összességében persze az egy jó dolog, hogy van egy csapat amely évről évre képviselteti magát a nemzetközi porondon, és ezzel öregbíti a város hírnevét, de ugyanakkor tehetné ezt sokkal azonosulhatóbb módon, és tisztelhetné annyira a saját szurkolóit, hogy nem ígér minden évben bajnoki aranyat és Final fourt a BL-ben, hanem megmaradhatna a realitás talaján és tisztességesen elfogadhatná, hogy ebben a mezőnyben csak egy középcsapat amely olykor bravúrokra is képes.